marci-x

Új kedvenc politikai szervezetem van: a görög sztálinista párt szakszervezete, a Militáns Pánmunkás Front (ΠΑΜΕ). Korábban csak annyit tudtam róluk, hogy néha kurva nagy husángokkal verik szét az anarchistákat, ami nem volt olyan szimpatikus (állítólag azért csinálják ezt, mert az elnyomó kapitalista államot is jobban szeretik az uralommentességnél). Viszont a múlt héten néhány napot Thesszalonikiben voltam, véletlenül pont akkor, amikor évente egyszer ott jár a görög miniszterelnök megnyitni valami expót, tehát hagyományosan akkor nyilvánítanak véleményt a város lakói a dolgok alakulásáról. És akkor, miután unatkoztam egy kicsit a kiábrándítóan normális Sziriza-párti szakszervezetek mellett, belefutottam ebbe a hihetetlen jelenségbe.

Rendes, ötvenes évekbeli szovjet indulók. Egymásba karoló, dühös tekintetű szakállas srácok, egyik kezükben bukósisakkal, másikban ütlegelőfára aggatott vörös zászlóval. Menetelés hat órán keresztül, fel-alá a városban, megállás nélkül. Harminc éve nem változtatott jelszavak skandálása egyfolytában. A megafonos előskandálók ráadásul egymáshoz illesztették a kiabálás ritmusát, és görög nyelvet egyébként is minden bizonnyal erre, a kommunista jelszavak artikulálatlan ordítására találták ki, azóta is ez visszhangzik a fejemben. Voltak elöljárók is a menetben, akik rendezgették a menetelő sorfalat, és kiszűrték az oda nem illő elemeket. Igazi ortodox cucc!